Hit, vágy, keverés

Egy másik érdekessége az emberi gondolkodásnak, hogy gyakran összekeveri azt, amiben hisz azzal, amire vágyik, mert neki remény kell, nem ismeret. No nem azért, mert ezt direkt módon akarná, hanem azért, mert abban hinni amire vágyunk sokkal jobb érzésekkel tölt el mintha hitrendszerünket a tényekhez kötnénk. Érzelmileg sokkal többet ér, ha megnyugodunk, mint hogy a realitásra nézzünk. Az agyban meg csak az rögzül, ami jutalomhoz kötődik (vagy nagy frászhoz). “Szerinted probléma lesz ebből?” kérdésre már csak azért is nem adunk tárgyilagos választ, mert a kérdező nem a tárgyilagos válaszra vár, hanem megnyugvásra, hogy békében cselekedhessen. Ugyanígy vagyunk az olyan kérdésekkel is, mint “Szerinted a halállal vége mindennek?”, “Szerinted ha senki sem szeret, lesz valaki, aki mégis?”. A kérdező szeretetre, biztonságra vágyik. Ezért nem lesz receptív az olyan válaszokra, melyek ezen vágyait nem töltik meg reménnyel. Ezért fogadja el azokat az ígéreteket, amelyek örök élettel, láthatatlan szeretővel kecsegtetik, még ha minden tény ez ellen szól is.